2014. február 24., hétfő

Nevem;)

Először is a  nevemet megváltoztattam, ezért is szólók. Eddig Betty Balint volt, mostmár viszont Dreamer♥:) Remélem senkit nem zavar:D
  Másodszor pedig nagyon boldog vagyok, mert a megtekintések száma már meghaladta az 1000-et, és van 6 felíratkozóm akiknek köszönöm a támogatásukat. Nagyon-nagyon boldog vagyok, és remélem még ezek után is velem lesztek:)
                                        Sok-sok puszii és ölelés minden Ólvasómnak!!♥♥

2014. február 8., szombat

Chat;)

    Mint látjátok a chat is kikerűlt, úgyhogy mostmár chat formájában is elmondhatjátok véleményeteket a blogról valamint a részekről. Bármit írhattok és bármit kérdezhettek, mindenre válaszólni fogok.:)
Ha úgy gondoljátok könnyebb chaten leírni a véleményeteket, akkor ott tegyétek meg, de mindenképp akárhol is de nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok róla :>
                                                                                                   
                                            Puszilom minden eggyes ólvasomat♥♥ A rész is nemsokára érkezik;)                                      

2014. február 6., csütörtök

8.rész ~Megvannak~

          Drága, egyetlen ólvasóim. Szörnyen sajnálom, hogy csak most hozom a részt csak sok dolog közbe jött és írói válságban szenvedtem.:( De most itt vagyok és remélem nem okozok csalódást senkinek, megpróbáltam kicsit hosszab részt hozni és szerintem ez sikerült is.:) Na de nem húzom tovább az időt. Jó olvasást mindenkinek!! :D



      Amikor befejeztem mondatomat mindenki csak nagyra nyílt szemekkel nézett. Szerintem még nem jutott el az agyukig az amit mondtam.
-         Te ezt most komolyan gondoltad?- tuti, hogy még nem tértek észhez.
-         Igen, és talán úgy nézek ki, mint aki viccel?
-         Hát rendben, de ha valami baj lesz…
-         Nem lesz semmi baj. Figyeljetek, szombatig van még négy nap és addig mindent tökéletesen, kitalálunk.
-         Pontosítok: mindent kitalálsz!- mondta Emő.
-         Jól van, akkor mindent kitalálok én magam – már senki nem gondolt a sírásra.
Kezdtem gondolkodni, de eddig nem jutottam semmire, mégis honnan fogok én hét darab jegyet szerezni egy One Direction koncertre? Itt nagyon elakadtam, talán mégse kellett volna, egyedül elvállaljam.
Azután átmentünk a fiukhoz beszélgetni és kártyázni. Nekem minden percben kattogott az agyam, éppen ezért nem nagyon tudtam oda figyelni, hogy most épp mit teszünk. A sok gondolkodás meglátszott rajtam, ezt csak onnan tudom, hogy Ferike leült mellém.
-         Min töröd az agyad ennyire?- sokáig nem várt és egyből megkérdezte.
-         Én… én semmin, nincs semmi, amin törni tudnám az agyam – kissé megijedtem, mert gondolataimból zavart fel, így azt se tudtam, mit habogjak össze-vissza zavarodottságomban.
-         Persze, s én ezt most higgyem is el… na rajta bökd ki végre, úgysem tudod előlem eltitkolni.
-         Hát szóval az van… , de ezt nem mondod el senkinek, főleg a tanárnőnek nem – először figyelmeztetni akartam, mert tudom magamról, ha utoljára hagyom biztos, hogy elfelejtem ezt mondani.
-         Jó, jó csak mondjad már, csak nem lehet annyira fontos.
-         De, képzeld, hogy ez nagyon fontos és nem csak nekem.
-         Rendben, megértettem csak mond már el, megöl a kíváncsiság.
-         Na szóval arról lenne szó, hogy; amikor sétálni mentünk az egyik parkban volt egy nagy plakátos tábla és azon volt, hogy szombaton lesz One Direction koncert az O2 Arénában, és mi szeretnénk oda elmenni.
-         És, mi ezzel a nagy gond, menny és kéredzetek el a tanárnőtől – hogy én mennyire utálom, mikor nem várják meg azt, hogy befejezzem mondanivalómat.
-         Szerinted már nem próbáltam elkéredzkedni? És amúgy is te is tudod, hogy milyen a tanárnő. Szerinted mégis mit válaszolt?
-         Hát mivel nem voltam jelen ezért nem tudom, szóval?
-         Szóval az van, hogy nem enged el, mert, hogy túl sokan lesznek és, hogy „félt” minket, és nem képes legalább egy tanár vagy kísérő elkísérni minket, mert magyarán dögök.
-         Már nem azért, de igaza van. Az az Aréna hatalmas és biztos, hogy tömve lesz.
-         Figyelj, te most segíteni vagy kioktatni akarsz?
-         Jó, rendben. És mégis mi a tervetek?
-         Csak tervem, mert azt mondták, ha én kitaláltam, akkor valósítsam is meg.
-         És igazuk van.
-         Már megint kezded… - micsoda értelmi szint Istenem.
-         Kész, befejeztem.
-         Még nem tudom, sőt fogalmam sincs. Először a jegyeket kéne valahonnan beszereznem.
-         Ki megy még veled?- talán tényleg segíteni szeretne. Nagyon jól jönne, most egy segítőkész „kar”. Talán ketten többre mennénk.
-         Hát jön Frida, Kriszti, Zsanett, Emő és lehet, ha jön Anett is.
-         Én nem tudom, mit mondjak, mert nekem sincs fogalmam arról, hogy honnan szerezhetnél jegyet - sajnos csalódnom kellett, nem erre a válaszra számítottam.
Ferike visszament a többiekhez és tovább folytatta a játékot. Mivel a sok gondolkodás lefárasztott, ezért nagyon elálmosodtam és visszamentem a saját szobánkba. Átöltöztem és befeküdtem a puhának mondható ágyamba. Egész éjjel csak forgolódtam, valamikor hajnalban kimentem a mosdóba. Mivel sötét volt nagyon nem láttam semmit, amikor pedig visszafelé igyekeztem (nem szeretek egyedül a sötétben járkálni), észre vettem, hogy Kriszti és Frdia még nincsenek az ágyban. Nem foglalkoztam vele, mert úgy gondoltam még mindig a fiuknál vannak a többiekkel. Visszafeküdtem és megpróbáltam aludni egy kicsit.
„És igen, sikerült aludnom”- ezekkel, a gondolatokkal ébredtem meg vidáman. Én voltam az első, aki felébredt, a mellettem lévő barátnőim, még mélyen aludtak. Gondolom azok mind aludtak, még akik a tegnap, vagyis ma még hajnalba a fiuknál voltak. Sajnos felkellett keltenem őket, mert jött az egyik kísérő tanító, hogy mennyünk le reggelizni miután felöltöztünk. Hát szuper, most komolyan mindegyik lány még alszik, mindegyik szobában, most tényleg azt akarja, hogy járjak, be minden szobába s keltsem fel őket… ez most őszintén normális? Na jó, tehát nincs más választásom:/ Elsőnek az én szobámba lévőket: függönyt elhúzni, ablakot kinyitni, mert nagyon szép idő van. Nálunk sok mindent nem kellett tegyek, mert ahogy már a függönyt elhúztam mozgolódni, kezdtek és felébredtek. Jöhet a következő, szerencsém, hogy még csak két szoba van, ezért nem tart sokáig az egész felkeltős cucc. Most pedig jöhet Zsanették szobája, ahol alszik Emővel és Anettel. Benyitottam, az ablakhoz mentem és elhúztam itt is a függönyt és kinyitottam az ablakot, hogy itt is behallatszódjon a kis madarak csicsergése. Nagy sikerem ezzel nem volt, ezért elordítottam magam, amire kissé összerezzentek. Na így, ezt már szeretem. Önelégült mosollyal kimentem, mert láttam, hogy felszedték csontjaikat az ágyról, és készülődni kezdtek. Az utolsó szoba felé haladtam, mikor szembe jött velem Ferike, Előd és Áronka, én is köszöntem és ők is nekem. Mikor Ferikét megláttam, eszembe jutott a tegnapi gondom és megint bevillant a legfontosabb kérdés: honnan szerzek én jegyeket szombatra?
Sajnos sok gondolkodási időm nem volt, mert beléptem az utolsó szobába és ott is megtettem ugyan azokat, mint az előző kettőbe.
Mindenki lent sorakozott, hogy enni mennyünk már, mindenkinek korgott már a hasa az éhségtől. Körülöttem a kirándulótársaim úgy néztek ki, mint egy-egy félhalott. Így jár az aki éjjel szórakozik, s nem alszik.
Miután mindenki megreggelizett, visszamentünk a szobáinkba és készülnünk kellett, mert egy fél óránk se volt és mentünk vissza, mert megint mentünk a városba. Mikor kiléptünk az nagy bejárati ajtón összegyűltünk és beszélgettünk. Egyszer Anettet valaki hívta telefonon, biztosak voltunk abban, hogy csak a szülei. Miután visszajött kellemes meglepetésben volt részünk, ugyan is Vivi hívta, és azt mondta, hogy jelenleg most ő is Londonban tartózkodik az apukájával.
-         De hát egy nagyszerű hír, szólnunk kéne a tanárnőnek, hogy ő is itt van és a mai napot velünk, tölthetné – mondtuk majdnem egyszerre.
-         Jó akkor ti mennyetek és beszéljétek meg a tanárnővel, én addig visszahívom és megmondom, hogy kérezzen el az apukájától – mondta Anett, aki szintén örült, hogy kis Rusher barátunk csatlakozik egy napra hozzánk, és nem kell egyedül lennie, mint Rusher.
-         Rendben – mondta Zsanett.
A tanárnővel mindent megbeszéltünk. Ő csak annyit mondott, hogy ahol megbeszéltük, hogy találkozunk, ott szóljunk neki, hogy velünk legyen addig. Anett is megbeszélte Vivivel és őt elengedte az édesapja. Viviék szállása se volt messze a Hyde parktól, ezért azt beszéltük, hogy ott találkozunk a nagy plakátosnál. Mire oda értünk mi ő már ott várt minket, azt se tudta merre nézzem, mert nem tudta, hogy merről jövünk. Gyorsan futni kezdtünk és nagy ölelések puszik, komolyan úgy tettünk, mintha már több éve nem láttuk volna egymást, pedig csak egy hónapja van vége a sulinak. Ahogy ott ölelkeztünk és beszélgettünk, egyszer csak megszólalt Frida, hogy forduljunk meg. A 1D plakátja mellett ott lógott a Boróka Néptáncegyüttes plakátja is. Hát mit ne mondjak, le a kalappal előttük, mert már sok országban jártak de azt nem gondoltam, hogy itt is ismerik őket.
      - De ha a Boróka itt van, akkor Editke is itt van – mondta Zsanett és egy kis öröm hallatszott a hangjából.
      - Valaki hívja fel őt is, talán őt is elengedik egy napra velünk várost nézni.
Most Zsanett ment, hogy felhívja. Közben pedig persze haladtunk a többiekkel a város felé, mert megvártak minket addig, amit Vivit ”összeszedtük”. Visszajött mellénk Zsanett és azt mondta sajnos nem érte el Editkét. Úgy látszik akkor ő most nem jön velünk, talán majd máskor, biztos vagyok abban, hogy nem csak egy napra jöttek.
A nap többi része jól telt. Épp egy kis butiknál mentünk el, én szeretem megnézni az ilyeneket, csak annyi, hogy nem nagyon figyelem meg, ez most sem volt másképp ugyan is mentem volna tovább mikor Ferike megszólított.
      - Hé, néztél te szét?
      - Igen, miért?
      - Látod azt ott?- és arra néztem amerre mutatott. Azt hittem felpofozom magam. Komolyan én hogy lehetek ennyire vaksi? Ugyanis 1D-s koncert jegyeket árult az idős hölgy. Fogalmam sem volt hogyan kerültek, hozza, vagy honnan szerezte, de nekem, muszáj volt azokat megvennem. Ferike mindvégig ott állt mellettem és mikor valamit hibásan mondtam kijavított, mert azt mondtam, hogy én akarom kérni, egyszer úgyis meg kell, tanuljam, ha itt fogok majd élni. Ezt nem hiszem el, pontosan hét darab volt és mindegyiket eladta. Még jól is jártam, mert nagyon olcsón megkaptam. Igen, hét darabot vettem, mert gondolom, ha már itt van Vivi akkor biztos, hogy ő is jön velünk.
      - Hallod?- fordultam Vivihez, mert meg akartam kérdezni a koncertet.
      - Ha mondod akkor igen.
      - Az van, hogy szombaton lesz 1D koncert itt Londonban az O2 Arénába és épp most vettem jegyet. Hét darabot vettem, mert gondoltam, ha már itt vagy akkor te is eljössz velünk, igaz?
      - Hát nem is tudom, először megkérdem aput jó és akkor értesítelek. Egyébként a tanárnő elengedett?
     - Hát tudod az úgy volt, hogy…
     - Jó értem, de akkor mégis hogy akarsz elmenni?
     - A szökésen kívül neked van jobb ötleted?
     - Nincs, de Betty, te normális vagy? És, ha valami bajotok lesz?
     - Mégis mi lenne, tudunk magunkra vigyázni, egyébként te is velünk leszel.
     - Várj, egyszer elengednek-e.
     - Ott leszel és kész!- ezzel én befejeztem mondanivalómat.
Kezdett sötétedni és mondták a tanárok, hogy most már megyünk vissza a szállodába. Mi lányok Vivit visszakísértük az ő szállására és én mondtam, hogy majd akkor engem értesítsen.
Felmentünk a szobákba, most senkinek nem volt kedve szórakozni, mint előző éjjel, mindenki csak pihenni akart. Mielőtt átöltöztem volna átmentem a fiukhoz, hogy megköszönjem Ferike segítségét. A többiek kíváncsiak voltak, hogy mi mit beszélgetünk, de csak annyit mondtam, hogy majd megtudják.

Átöltöztem és lefeküdtem, mellettem Kriszti és Frida már alig várták, hogy a fejük a párnát érje. Én is betakarództam és becsuktam szemem. Ennél jobb nap még itt nem volt. Már a jegyek is megvannak, a koncertre való eljutás pedig simán fog menni, mint a karikacsapás.

      Ne feledjétek most is szívesen várom a megjegyzéseket/kommenteket, pipákat és felíratkozókat egyaránt. Sokat jelentene nekem a visszajelzésetek miszerint jó vagy rossz az amit csinálok.

2014. január 2., csütörtök

7.rész ~Elszökünk~

              Itt is vagyok az új résszel, remélem nem húztam sokat az időt, mint máskor ezért nem is tudom mit tudjak mondani, szörnyen sajnálom. De most itt van és remélem fog tetszeni is, úgyhogy nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást mindenkinek.
    U.i.: Ne feledjétek a pipák, kommentek és féliratkozások most is érvényesek. :) 








             Gyorsan észbe kaptam és vissza mentem a többiekhez. Látták rajtam, hogy nincs minden a legnagyobb rendben de nem kérdeztek semmit. Már kezdtem unni, hogy most nem mutatják ki kíváncsi énjüket, ezért én mondtam el, hogy mit láttam.
           - Képzeljétek mit láttam!- vártam már, hogy végre rám figyeljenek, ezzel el is értem a célom.
           - Na mégis mit?- csodálkoztam Kriszti viselkedésén, mert máskor nem ilyen, de hát senkinek nem lehet mindig vidám napja. Ezzel most ő is így volt.
           - Ott látjátok... azt a nagy plakátot?- mutattam egyenesen előre, mert ott volt az, amit láttam én.
           - Mégis mit kéne látnunk?- na igen, ezzel tudnak a legjobban feldühíteni, mikor azt tettetik mintha vakok lennének.
           - Te tényleg ennyire vak vagy, vagy csak csinálod? Egyenesen előre nézz és van ott egy nagy plakátos tábla, ahol sok-sok plakát van felragasztva.
           - Igen, na megvan és, mi van vele?- Frida tényleg nem látta amit mutattam, így közelebb mentünk.
           - Hát talán, hogyha elolvasnátok amit ott ír, akkor nem kérdeznétek azt, hogy mi van vele.- most már tényleg nem bírtam tovább, nem sok hiányzott, hogy a képükbe ordítsak.
           - Te Jó Ég!!- vártam már a reakciójukat. Önelégült arccal figyeltem őket, Nem is tudom miért de nagyon büszke voltam magamra.
           - Na jó... ezen ott kell lennünk.- Frida, Kriszti és mindenki más aki oda jött velünk, a szájuk még tátva volt, de legelőször Frida kapott észbe és ő mondta e szavakat. A plakáton nem más állt, mint az, hogy koncert lesz  szombaton az O2 Arénában; hogy milyen koncert? természetes, hogy One Direction. Minden álmom az volt, hogy egy koncertjükre eljuthassak és, ha most a tanárnő "nem áll az utamba" akkor talán sikerül is.
           - És még is, hogy képzelted azt, hogy elmegyünk?- kérdezte Emő. Ő annyira nincs oda a One Direction-ért ezért mindenki furcsálta, hogy többesszámba mondta, talán mégis eljőne velünk?
           - A tanárnő biztos, hogy nem enged el, hisz nagyon nagy az az Aréna és sokan lesznek. Azt fogja mondani, hogy nem koncertre jöttünk ide, hanem kirándulásra.
           - De most igaza van Emőnek is és Anettnek is. A tanárnő még azért is nem fog elengedni, mert talán aggódik értünk és nem akarja valami bajunk essen. Ott nagy tömeg van és még a végén valaki elrabol! - ezt Zsanett mondta. Komolyan mondom ennél nagyobb hülyeséget még nem hallodtam, hogy elraboljanak koncerten(?), ki hallodt ilyet, akkor már jó sok embert kellett volna elraboljanak.
           - Az egy dolog, hogy aggódik értünk és azért nem fog elengedni, de, hogy elraboljanak az már nem igaz.- próbáltam ellenkezni velük és észre vettem, hogy egyáltalán nem tetszik nekik.
           - Bettynek igaza van. Nem rabolhatnak el minket, mert együtt leszünk végig.- állt a pártomra Frida és Kriszti ami igen csak jól esett.
           - A ti bajotok, én nem veszek részt ebben a kis jatékban, de azt tudjátok a tanárnő nem fog elengedni titeket ilyen helyre, az biztos!- ennyire biztosnak valakit valamiben még soha nem láttam, mint Anettet. Mintha szándékosan akarná, hogy ne tudjunk elmenni. Talán féltékeny lenne ránk, hogy mi eljutunk egy 1D koncertre, míg ő nem tud részt venni egy Big Time Rush-on? Ez már az ő dolga, de mi 100%-os, hogy ott leszünk: Frida, Kriszti, Emő, Zsanett és én. Igen Zsanett is eljőn, mert szereti Zayn-t, ő a kedvence.
 Kár, hogy Vivi és Editke nem lehetnek velünk, mert most erről a jóról lemaradnak, de biztos, hogy most ők is jó helyen vannak. Talán Vivi már itt is van az édesapjával.
      Már vissza fele indultunk a szállodánkba, amikor az egyik kísérő tanárnőnek eszébe jutott, hogy jó volna valamit enni is, így beultunk a szálloda melletti Nando`s-ba. Mindenki rendelhetett magának egy bizonyos összegen belül. Miközben ettük a megrendelt ételünket láttam, hogy valaki sietősen halad el az épület előtt. Én pont az ablakkal szemben voltam, ezért tisztan láttam a személyt, de sajnos az arcát nem láttam, mert napszemüveg és kapisony volt rajta. Kicsit több ideig elidőztem rajta, talán túl sokáig is, mert már szólongattak, mert nem figyeltem arra amit mondtak. Profilból nagyon ismerős volt, de hát ugyanmár, mégis mi ütött belém, hisz senkit nem ismerek itt Londonba. Nagy badarságnak gondoltam és úgy voltam vele, hogy minél hamarabb elfelejtem, ugyse látom többé. Na jó, még csak annyit, hogy szőke haja volt és zsebre vágott kézzel haladt előre. Kár olyan emberen agyaljak, akit még szemtől szemben nem láttam, úgyse fogom többet még oldalról sem. Mikor mindenki befejezte az evést vissza felé indultunk, mostmár senkinek semmi nem  jutott az eszébe, hogy újra megváltoztassa eredeti uticélunkat, miszerint vissza mennyünk a szállodába. Nem voltunk messze tőle, de azért mégis volt mit gyalogolni, egy olyan 5-10 perces kicsi sétát tettünk. A szálloda előtt voltunk mikor megláttam egy fekete, sötétített ablakú Range Rover-t. Az itteni rendszámtáblákat nem ismerem így nem tudom az milyen volt. Komolyan mondom, hogy ez is nagyon ismerős volt de, ha egyszer az. Sok ilyen kocsi van itt Londonba, így nem tudom miért fírtattam ezt. De még nem láttam ilyent itt ezen a környéken, az egy dolog, hogy még csak második napja vagyunk itt:D. Már örültem annak, hogy lehet, ha a One Direction egyik tagjáé, de ez már baromság, mert a városban sok embernek van ilyenje nem csak nekik. Én teljesen bekattantam, mióta azt a plakátot láttam egyfolytába a One Direction-on és a koncerten jár az agyam, már mindenhol őket látom, ha pedig nem őket akkor valaki személyébe képzelem el. Lehet, ha mégse vagyok azért annyira zakkant, mert tudom, hogy most szabadságon vannak és Londonban tartózkodnak. Amikor azt a srácot láttam a Nando`s előtt elmenni nem foglalkoztam vele, de ha jobban belegondolok talán egy kicsit hasónlított Niall-re, mintha őt láttam volna, most pedig a kocsi is itt van. Sok helyen olvastam, hogy a bandából a legtöbb fiunak ilyen kocsija van, még az is lehet, hogy ők járkálnak a városban, mert egyéb dolguk nincs jelenleg. Következőkór már azt fogom mondani, hogy a híres Liam Payne mellett utazok a kocsijában. Na ez aztán tényleg kitaláció lenne, mégis hogyan utazhatnék én, mint egy turista itt a városban és másfél hétnél tovább nem maradunk. Ha ezt mondanám valakinek hülyének nézne és azt mondaná, hogy löjjem fejbe magam, mert ilyen hazugságot találok ki.
         A lépcsőn felfele haladva épp a tanárnő mellett mentem fel és, ha már ott voltam gondoltam megpróbálok beszélni vele a koncertről, hátha beleegyezik.
       - Nagyon szép a város, tanárnéni.- egy kis hizelgés sosem árt.
       - Örülök, hogy tetszik, jó ugye, hogy nem maradtál  otthon?
       - Az biztos, kár lett volna kihadjam.- ahogy észre vettem eléggé jó kedve van, ez már egy ki mennyiségben előny számomra.
       -  Ennek akkor őrvendek.
       - Tanárnéni, kérdezhetek valamit?
       - Persze, nyugodtan.
       - Amikor a parkban voltunk láttam egy nagy plakátot. Rajta volt a One Direction, tetszik tudni az a híres banda. A plakáton írta, hogy négy nap múlva lesz koncertjük itt Londonban az O2 Arénában és hát az lenne az én kérdésem igazából, hogy eltetszik engedni minket oda?
       - Az teljeséggel kizárt. Hogy is kérdezhetsz ilyent, tudod jól, hogy egy olyan nagy Arénába nem engedlek el egyedül.
       - De, hát nem egyedűl mennék, jönne még Kriszti, Frida, Zsanett és lehet, ha Emő is.- Anettet nem mondtam oda, mert amit ma mondott és ahogy ma viselkedett, az nem volt valami szép dolog tőle. Nem, hogy segítsen eljutni és örüljön velünk, még annak ellenére inkább vissza húzott.
       - Nem, mert úgy sincs veletek felnőtt és mi tanárok nem kísérgetünk senkit sehova!- kissé felmérgelődött és mostmár, hogy őszintén bevalljam féltem attól, hogy nem enged el, de úgyse tántoríthat el attól a tervemtől, miszerint úgy is eljutok arra a koncertre.
       - De kérem szépen, ez volt minden álmom, hogy valaha eljuthassak egy koncertükre és most ön nem engedi megvalósúlni. Talán ez lesz az eslő és egyben az utolsó is.
       - Egyszer megmondtam többet nem mondok semmit, a válaszom egyértelmű, hogy NEM és kész. Többet egyikőtök se jöjjön ezzel a kérdéssel és kéréssel!- azzal ott hagyott a lépcsőn, mert időközben megálltunk mikor beszélgettünk, ő tovább ment én pedig motszanni se tudtam. A sírás kerülgetett, annyira fájt amiket mondott. Ezzel darabokra tőrte a legnagyobb álmomat amit egy Directioner eltud képzelni.
Befutottam a szobába és ledőltem az ágyamra, a többiek csak néma csendben és meglepődve figyeltek engem, ahogyan sírok. Legelőször Kriszti jött oda hozzám, hogy megkérdezze mi is történt valójában:
      - Mi történt?- kérdezte aggódó arccal.
      - Elmeséltem a tanárnőnek azt amit láttunk a parkban, és meg... megkérdeztem, hogy elenged-e a koncertre.
      - És mit válaszolt?- kérdezték egyszerre a többiek. (A többiek szó alatt értem: Frida, Emő és Zsanett.)
      - Természetesen nemet mondott.
      - És próbáltad meggyőzni?
      - Hogyne próbáltam volna, még azt is mondtam, hogy nem egyedül leszek, de azt mondta, hogy úgyse jó, mert nincs velünk felnőtt kísérő és ők magyarán dögök ahoz, hogy elkísérjenek.
      - De akkor most, hogy jutunk el oda?- kérdezte lekontyolódva Emő.
      - Igen, akkor, hogy fogjuk őket látni, hisz annyira szeretnénk.- Frida álma is valami olyasmi lehet a koncerttel kapcsolatban, mint az enyém, ezért is szeretne ő is nagyon eljutni. Látni szeretné az ő kedvencét Harryt, annyira szereti őt.
Letörűltem arcomról a sós könnycseppeket és felűltem az ágyon.
      - Nincs más megoldás erre csak az, hogy akkor elszökünk és szépen elmegyünk. Úgy is este lesz a koncert és mire vissza jövünk arra már mindenki aludni fog.....!!
 


           Nagyon sajnálom, hogy ismét későn hoztam a részt, de közbe jött a szilveszter is és még sok más, de ez egyedűl az én lustaságomat mutassa. Köszönöm a sok oldalmegtekintést, nagy örömet szereztek  ezekkel.
             Boldog Új Évet Kívánok nektek!!!!